Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Leírása: E fajnak három alfaja van, melyek közül kettõ általánosan elterjedt madártenyésztõ körökben. Színes ábránk a közönséges rozella tollruháját mutatja. Ennek fekete háttollai sárga színnel szegettek. A test alsó része pedig zöldessárga. Viszont a díszes rozella (Platycercus e. ceciliae) háttollai és a test alsó része is egészen sárga. E két alfajt sokszor keresztezték már egymással, így ritkán találunk egy-egy tiszta díszes rozellát. Hossza 300-380 mm. A nõstény fakóbb.

Hazája: eredetileg a nyílt szavannák lakója volt. Kelet Ausztrália benépesülésével párhuzamosan megtelepedett az ember közelében is. Az erdõirtás következtében elterjedési területe megnõtt. Igazi kultúrmadár lett. Canberra és Sydney parkjaiban is otthonos.
A költési idõn kívül kisebb-nagyobb csapatokba verõdve járnak élelem után. Táplálékuk magvak, gyümölcsök és rovarok. Gabonaföldeken tetemes kárt okoznak. Az almát és körtét különösen szeretik. Ezzel szemben gyommag- és rovarpusztításukkal sok hasznot is hajtanak. Ezért a telepeseknek eltérõ a véleményük a rozella haszna és kára felöl.

Viselkedése: az eddig tárgyalt laposfarkú papagájokkal ellentétben a Platycercus fajok tudnak csúnyán rikácsolni is. Más papagájfajokkal és saját fajával összeférhetetlen.

Költés: a leggyakrabban tenyésztett laposfarkúak egyike. Évente kétszer is költ. Nagyságához viszonyítva aránylag kis kalickában is költ, helyigénye tehát nem olyan nagy, mint a többi laposfarkúé. Jól bírja a hideget. A szabadban is teleltethetõ, de ilyenkor szükséges, hogy a szabad volierhez egy zárt, széltõl és csapadéktól védett helyiség is csatlakozzék, amelyben az éjszakát töltik. Hosszú életû madár, és sokáig termékeny. Irodalmi adatok szerint egy rozellapár 30 évig költött, és évente 2 fészekaljat nevelt fel. Sokat fürdik, aránylag könnyen költ. A költésre beállított pár legalább 2 éves legyen. Ha szabad volierben költetünk, április közepe elõtt ne kapjanak odút. Odúméret: 20-25 cm alapterület, 40 cm magasság és 7-8 cm röpnyílás, mely az odú tetejétõl 10 cm távolságra legyen. A hím begyébõl eteti a tojót. A tojásszám 5-7. A tojó 22-24 napig kotlik. A hím naponta néhányszor az odún kívül eteti nõstényét. A rozella érzékeny a kontrollra. A fiókák lassan nõnek, de az öregek még 2-3 hétig etetik õket. Önállóvá válásuk után a fiatalokat tanácsos az öregektöl elkülöníteni. A fiatalok a nösténynél is fakóbb színûek.

Tartások

Táplálásuk : nagyságukhoz viszonyítva keveset esznek. Magvak közül: napraforgómag, zab, búza, fénymag, köles, kevés kendermag, mindez szárazon és csíráztatva, föleg a melegebb évszakokban. Sok zöldeledel: saláta, tyúkhúr, a gyümölcsfák és füzfák vesszöi. A fiókák felneveléséhez adjunk sok almát, körtét, sárgarépát és piskótát.